Egyetlen ember van, aki feledtetni tud velem minden gondot. Ő. És ha vele vagyok, minden probléma olyan kicsi, és ez olyan jó:-)

Ennyi. Van, amit nem lehet szóval leírni. És ez olyan:-D

Meghalt unokatesóm. 34 évesen, két kisgyereket hagyott maga után, akik anya nélkül fognak felnőni.

Nem tudom, hogyan lehet kezelni azt, ha olyan embert vesztesz el, akivel gyakorlatilag együtt nőttél fel. De igyekszem. Én nem halhatok meg vele együtt, nekem élnem kell.

Én hiszek abban, hogy hallja, amit mondunk, és látja, amit cselekszünk. Megígértem neki, hogy vigyázni fogunk a gyerekekre, és hogy amíg mi vagyunk, nem eshet bántódásuk.

És ezzel egy időben talált meg a szerelem is.

Élet és halál egyszerre van jelen.

Ő meghalt, de nekem azt kell ünnepelnem, hogy élek.

És meg is teszem. Mert tudom, hogy ő is így akarná.

Nincs mese, belezúgtam:-)

Tagadhatnám meg minden, de minek? Evvan.

De olyan jó:-D

Baszki baszki baszki baszki.

Tegnap megvolt a szokásos félévi "úgyseleszsosesenkim" kiborulásom:-)

Ezt egyébként nem kell komolyan venni, mert ittas állapotban  jön elő, és olyankor amúgy is imádom a drámát. Viszont kihagyni nem tanácsos, mert ilyenkor jön ki minden olyan feszültség, amit a korábban felszedett, hogy is mondjam, élőlények okoznak. Férfinak különösebben nem nevezném egyiket sem, ha már mindenáron kategorizálni kell, akkor már leginkább gombák:-)

Szóval most újra tetterős vagyok:-)

És nem hogy pasim lesz, de olyan pasim lesz, akit mindenki meg fog irigyelni :-D Muhahaha:-D

Tudom, hogy mondtam már, de ismétlés a tudás anyja (de ki az apja?:-D): OLYAN NINCS, HOGY NEM:-D

Mint azt bizonyára sokan tudják, életmódváltok.

Minden reggel hatkor kelek, tornázom, figyelek arra, mit eszem, és a heti alkoholbevitelemet is lecsökkentettem kábé a semmire. Illetve ez így nem teljesen igaz, mert bort iszok, de csak és kizárólag egészségügyi szempontból:-) Milyen érdekes, pedig régen nem szerettem a bort, de mára egészen megkedveltem, sőt már talán meg is tudom különböztetni a minőségüket:-D

Persze ennek az egésznek az elkezdésében sokat számított a már emlegetett tűzoltó. Olyan, mintha a puszta lénye hozta  volna el azt a változást, amire vártam. Persze elkezdtem én már korábban a meditációt, meg önmagam feltérképezését, de ő kellett ahhoz, hogy ez teljes legyen.

Nem hittem volna, hogy a múltkori után fogom még azt érezni, hogy meg tudok, ha csak  minimálisan is, de bízni egy férfiban. De jó úton haladok afelé, hogy megtegyem.

Szeretem. Mert megnevettet, mert figyel rá, és mert megvéd, akár a saját testvéremmel szemben is. Mert főz nekem reggel kávét, és azért, mert rám mosolyog.

Hogy ez szerelem-e? Isten tudja. Sok mindenre hittem már azt, hogy igen, így ebben a kérdésben nem nyilatkoznék.

De az az egy tuti, hogy rosszul vagyok, ha három napnál többet kell távol lennem tőle.

Ez mekkora szopó.

Na mint kiderült, teljességgel ok nélkül voltam féltékeny:-)

DE mégis aggaszt engem ez a helyzet. Miért vagyok én egyáltalán féltékeny? MI közöm van nekem hozzá? Akarom, hogy közöm legyen, csak nem merek szembenézni önmagammal?

Jesszus, de bonyolult dolog ez a felnőtt élet.

Egyébként igen, akarom. És tényleg, nem csak úgy ímmel-ámmal.

Baszki baszki baszki.

Féltékeny vagyok. Faszom. Utálom az emberi érzelmeket. Nem kicsit, nagyon.

Imádom a tűzoltó lakótársam:-D Nem utolsósorban a csodaszép felsőteste miatt:-D

Ringo Starr a legjobb:-D